15. Martii anno Domini 1670.
Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja hagyatéklevelet ír: „Én Bethlen János szemem elött viselvén, hogy az Isten a világi mulandó jókban csak sáfárrá tett, keresztyén kötelességünk akarván vékony tehetségem szerént felelni, testamentumomban hattam volt az udvarhelyi orthodoxa scolának 1000 aranyat…”
Az alapítványt nemsokára megerősíti a fejedelem, majd pedig a nagyenyedi zsinat, és elindul történelmi útján egy iskola…
Fennebb látható az iskola óépülete, az iskola megalapítását megerősítő törvény valamint az iskola óépülete meg a templom!
A XVI. században – néhány évtized késéssel – Erdélyben is beindult a polgárosodási folyamat. Ennek eredményeként nőttön-nőtt az igény az iskoláztatás iránt, így aztán városokon és falvakon egyaránt bővült az iskolahálózat.
Az egyház elévülhetetlen érdemeket szerzett az iskola alapításában. A reformáció pedig fordulatot, új színt hozott az egyház ilyen irányú törekvésében. A protestáns felekezetek is létrehozták a maguk iskolahálózatát: a XVI. század második felétől egymás után kezdték meg működésüket Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Enyed, Szatmérnémeti, Torda, Zilah humanista gimnáziumai, kollégiumai. 1670-ben ebbe a sorba lépett be a Székelyudvarhelyi Református Kollégium is gróf Bethlen János kancellár alapítványának köszönhetően.
A kollégium a XVI. században már működő triviális (elemi fokú) iskola továbbfejlesztéséből alakult ki. Kis Ferencz szerint ez a triviális iskola egyidős a székelyudvarhelyi reformációval, azaz megjelenése az 1500-as évek közepére tehető. Írásos forrásanyagok azonban a gimnázium megjelenését tartalmazzák csupán.
Ezek szerint a protestáns erdélyi főnemesség képviselője gróf Bethlen János a frankfurti egyetem végzettje, Erdély kancellárja, Udvarhelyszék főkapitánya 1670-ben ezer aranyat adományozott a székelyudvarhelyi triviális iskola gimnáziumi rangra emelésére. Ugyanakkor más – természetbeni – juttatásokkal is segítette (majorsággal, búzával) az új középiskolát. Társalapítónak tekinthető fia,Bethlen Miklós, aki a „Bethlen adományból” kialakuló könyvtárat is jelentősen felkarolja.
Apa és fia megállapítja a kollégium szabályait, amelyeket XI Canonba foglalnak össze.
1670 és 1900 között a kollégiumnak 43 gondnoka volt ebből 15 az alapító Bethlen család tagja, a 43. pedig Ugron János Udvarhely megye alispánja.
A tizenöt Bethlen mindegyike adományozó, mecénás. Közülük kettő a leginkább említésre méltó: az egyik gróf Bethlen Dávid, aki 1716-ban „ajándékozott egy nagy pecsétnyomót a kollégium számára, amelynek lapján egy rózsabokor van bevésve és körül e szavak :„Per spinas ad rosas”. Ezeket köríti egy szájában könyvet tartó kígyó, s kereken ez írat van: Sigillum gymnazii ref. Bethleniano –Udvarhlyjensis.” A mellékelt címer az új épület belsejében, a földszinti oszlopfőkön több helyen is még. láthatók. Különféle stilizált, más címerváltozatokat itt, illetve itt láthatunk.
A másik jeles személyiség id. gróf Bethlen János, aki 1848-ban a székelység egyik vezető egyénisége.
A XVIII. században neves külföldi tanárokat hívnak meg, így a kollégium az akkori iskolák legnevesebbjei közé tartozott. Ebben az időben került be a felsőbb osztályok tantervébe a matematika, a fizika és a filozófia.
Az első iskolaépület-módosítást Rozgonyi János hajtotta végre 1680-1685 között; a kollégiumnak 1670 és 1900 között 42 jeles professzora és 29 rektora volt.
Mindezek közül kiemelkedik törhetetlen hitével, szervezői képességével és emberi nagyságával Baczkamadarasi Kis Gergely, aki szegény földműves családból származott, majd elvégezte a marosvásárhelyi kollégiumot, később pedig Bécsben, Bázelben és Bernben tanult. Az erdélyi Főkonzisztórium hívja meg a professzori – rektori székbe.
Az akkori épületet kibővítteti egy 45 szobás épületszárnnyal, és az ő nevéhez fűződik a református templom építése is. A templom fedélzetén színes cserepekből kirakott „K.G. 1781”az ő emlékének tiszteleg.
A XIX. század utolsó negyedében a tanulói létszám gyarapodásával a kollégium épülete ismét szűknek bizonyult. Újra megindult a gyűjtés.
Székelyudvarhely lakossága szívesen hozzájárul a kiadásokhoz. Felvetődik az új épületszárny felépítésének a gondolata, azonban az épületnek egy második emelettel való bővítése mellett döntenek.
Így 1886-1887 között kívül-belül átalakítják az iskolaépületet. Eltűnnek a padlásszobák, csengettyűház, nagyobbítják az ablakokat. Így nyeri el az iskola a ma is látható alakját.
Kis Gergely újításainak továbbvivője Gönczi Lajos, az új iskola épületének megálmodója és kivitelezője. A bejáratnál színes márványtábla hirdeti:
”Ezt az iskolát a székelyudvarhelyi Református Kollégium építtette a magyar állam segítségével[…] Gönczi Lajos igazgató tanár idejében[…] 1911-1912 esztendőkben.”
A “régi épület sorsának” alakulásáról itt olvashatunk!
Az épület elkészítésekor a református egyház modern bécsi tanszereket és felszereléseket hozatott, amit a ma embere is viszonylag korszerűnek tekinthet és csodálhat.
Az oktató – nevelő munkát az első világháború zavarta meg. A trianoni békeszerződés után pedig az iskola a román középiskolák érvényes tanterve szerint kezdi meg működését.
Az 1919 – 1920-as tanév kezdetén új tagozatkánt megszervezték a polgári leányiskolát majd fokozatosan bevezették a koedukációt.
A kollégium történetének első 250 éves szakasza 1926-ban zárul. Ez időszakban kialakult az iskola sajátos arcéle: falai közül a magyar kultúra olyan neves egyéniségei kerültek ki, mint Orbán Balázs és Benedek Elek.
Az 1927-1927-as tanévvel új fejezet kezdődik az iskola történetében. A Kolozsváron tartott 1927-es egyházkerületi közgyűlés úgy határozott, hogy a kollégium – főgimnázium működését bizonytalan időre felfüggeszti és helyébe Nagyenyedről áthelyezi az ott 1917-ben létesült református tanítóképzőt.
1948-ig az iskola megőrzi felekezeti jellegét és a református szellemiségét.
1940-ben a régi kollégium épületében újból megszervezik a fiútanulókból álló kollégium – főgimnáziumot, amely egészen az 1948-as úgynevezett „tanügyi reformig” működött, vagyis az összes egyházi iskolák államosításáig.
Ettől kezdve mint állami tanítóképző működik tovább, átvészelve a kommunizmus nemzetsorvasztó viharait, amelyek már – már teljesen beszüntették a magyar osztályokat.
Ettől a veszélytől az 1989-es események mentették meg az intézetet, ahol jelen pillanatban is magyar nyelven folyik tovább az oktatás, a magyar tanulóifjúság számára.
Az 1989-es fordulat lehetőséget adott arra is, hogy az iskolák kiléphessenek a korábbi névtelenségből és felvegyék valamely híres személyiség nevét.
Az iskola 1990. december 8-án egykori tanulójának, a nagy mesemondónak a nevét veszi fel, így mindmáig a Benedek Elek Tanítóképző nevet viseli. Szabó János szobrászművész elkészíti a Benedek Elek mellszobrot, amelynek a leleplezésénél, az iskola volt tanulója, Kányádi SándorHerder-díjas költő, méltatta Elek apó munkásságát.
Az 1994-ben újraindult és és 2001-től önállósult Református Gimnázium felvette a “Baczkamadarasi Kis Gergely” nevet, a volt Kollégium egykori híres iskola- és templomépítő személyiségének a nevét.
A rövid iskolatörténet az iskola évkönyvei alapján készült.