Gólyatáborban az V.B-sek

Kicsit megszeppenve, kicsit kíváncsian találkoztunk szeptember 7-én a Patkóban a leendő osztályommal. Gólyatáborba indulunk ismerkedni, barátkozni, játszani, beszélgetni, egyszóval kicsit összecsiszolódni.

A feszültség érezhető volt mind a gyerekek, mind a szülők részéről. Száz meg száz kérdés cikázott mindenki fejében. Vajon milyen lesz az oszi? Vajon szigorú? Vajon engedékeny? Vajon kiabálós? Vajon fog kirándulni, vinni? Vajon tudja, hogy a tavaly… Vajon látta már a tavalyi jegyeket?

Aztán nagy lett az öröm, amikor meglepetésszerűen megjelent a „régi” tanci. Mint a kotló köré a csibék, úgy rajzottak a tancihoz a gyerekek. A tanci csak mosolygott, és a két nap alatt olyan csodálatosan megtörtént az „átadás”, az „átvétel”. Sok volt a játék, a hancúrozás, az önfeledt nevetés, de volt munka is, és sok finom kaja. Aztán az éjszaka….Arról még sokat fognak mesélni, főleg a lányok. Olyan sok volt a mesélni való, a nevetni való is, hogy egyszerűen nem lehetett abbahagyni. Hiába szólt a régi, és az új tanci, nem lehetett, még sem sikerült abbahagyni. Jó volt ez így, csak a reggel jött túl hamar.

Olyan gyorsan eltelt ez a két nap. Hazafelé a buszon mindenki egyetértett, hogy ez volt életük legjobb tábora. Már nem is volt olyan félelmetes az iskolakezdés, már tele voltak várakozással, és már olyan jó, hogy csak kettőt kell aludni, és kezdődik az iskola.

Bízok benne, hogy ez a lelkesedés nem fog csökkenni, és abba is bízok, hogy mindenki meg tud maradni olyan nagyszerűnek, mint ahogy megismertem, és hogy nagyon szép és tartalmas négy évet dolgozhatunk, szórakozhatunk, játszhatunk együtt, és egymás mellett.

Mindent bele V.B-sek! Én veletek, mellettetek leszek.

(Lőrincz Edit) az oszi

2018