A kollégium története 1948-ig
1670 a kollégium alapítási éve, alapító: Gróf Bethlen János, Erdély kancellárja
„Én Bethlen János szemem elött viselvén, hogy az Isten a világi mulandó jókban csak sáfárrá tett, keresztyén kötelességünk akarván vékony tehetségem szerént felelni, testamentumomban hattam volt az udvarhelyi orthodoxa scolának 1000 aranyat…”
1716 – Gróf Bethlen Dávid címerrel ellátott pecsétnyomót adományoz az iskolának. A címer latin felirata az iskola jelmondatává vált: Per spinas ad rosas.
1771–1781 között Baczkamadarasi Kis Gergely átépíti az iskolát, és a központi református templomot.
1886 – A második emelet építésével kialakul az ókollégium mai homlokzata, formája.
1911-1912 Gönczi Lajos kezdeményezésére, a magyar állam támogatásával felépül az újkollégium, a főépület.
1927 – Az Erdélyi Református Egyház a nagyenyedi református leány-tanítóképzőt átköltözteti a székelyudvarhelyi Kollégiumba.
1948 – A Református Kollégiumot államilag megszüntetik, az épületet az egyháztól eltulajdonítják, a református tanítóképzőt állami tanítóképzővé változtatják.
Újkori történet
1994 – az újraindulás éve. A református oktatás egy osztállyal újraindul az állami tanítóképző keretei között.
1997 önálló jogi személyiség, de továbbra is anyagi függőség.
2002-2003-as tanévtől anyagi és térbeli függetlenedés.
2002. október 27-én a kollégium felveszi Baczkamadarasi Kis Gergely nevét.
2003 tavaszán, az Apáczai Közalapítványnál elnyert pályázatból új bútorzat kerül az iskolába.
2003 nyarán itt kerül sor a Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozójára.
2004 szeptemberében az iskola felavatja névadójának, Baczkamadarasi Kis Gergelynek a szobrát, az először megszervezésre kerülő, romániai közös református tanévnyitó alkalmával .
2004 megszületik a Kollégium ingatlanainak visszaszolgáltatásáról szóló döntés: dr. Pap Géza püspök és Szász Jenő polgármester aláírják a restitúcióról szóló jegyzőkönyvet.
2005 őszén az iskola V. osztályt indít, építeni kezdi a gimnáziumi tagozatot.
2006 szeptemberében kezd az első I. osztály, elindítva ezzel az elemi tagozatot.
2006 nyarán felújítottuk a Kollégium étkezdéjét.
2007-2008-as tanévben a tornaterem külső-belső renoválása. A munkálatok költségeit, a valamikori „véndiák”, Szigethy Béla, egyesült államokbeli református lelkipásztor családja állta, köszönhetően Nádas Gabriella lelkes szervezőmunkájának és közvetítésének.
2009-2010 a főépület fűtésrendszerének teljes felújítása, mely anyagszükségletének költségét a Nádas „Kuni” által kiegészített Szigethy adomány fedezte.
2011 a főépület tetejének felújítása, EEM támogatással.
2012 a főépület külső homlokzatainak (EEM támogatás), valamint földszinti folyosójának és termeinek felújítása, új leányfürdő kialakítása a bentlakásban, tekintettel az épület száz éves évfordulójára és a Kárpát-medencei református tanévnyitóra.
2012 az elemi tagozat kiegészül két előkészítő osztállyal.
2013 teakonyhát alakítottunk ki a régi leányfürdőből a hétvégeken a bentlakásban maradók számára, valamint játszószobát az előkészítő osztályok számára, térbelileg autonómiát biztosítva számukra . A régi ablakok restaurálása az évek során folytonosan történt (szinte kétszáz ablak).
2013-2014 az ókollégium tetőszerkezetének és héjazatának feljavítása a BGA-tól elnyert egyedi támogatás által.
2014 a főépület és az ókollégium elmaradt „osztályos” folyosóinak festése, az ókollégium utca felöli homlokzatának rehabilitációja, a sportudvar rendezése (ifj.Szigethy Béla adományából).
2015 az ókollégium elmaradt homlokzatainak felújítása, 19 nagy,boltíves ablak cseréje egyházi támogatásból.
2016 az ókollégium belső udvarának rendezése,42 nagy,boltíves nyílászáró cseréje,EEM támogatással.
2017 az iskola esővíz elvezető rendszerének kialakítása,tűzvédelmi célzatú vízvezetés,elő-udvar korszerűsítése,a régi kazánház előadóteremmé alakításának megkezdése az Egyházkerület és az E.E.M.támogatásával
2018 a főépület I.emeleti folyosó ablakainak restaurálása, „téliesítése”, az új előadóterem befejezése EEM támogatásból.
2019 a főépület II.emelet és lépcsőház ablakainak restaurálása, „téliesítése”
Tekintettel arra, hogy az ingatlan kikerült az állami tulajdonból, a helyi költségvetés nem biztosíthatott alapokat a fejlesztésre. A cél elérése érdekében a Kollégium Tehetség és Szorgalom Alapítványa vette át a kezdeményezést. Munka rengeteg volt(van), ami költséggel járt(jár), de a Gondviselés mindig kirendelte a megoldás forrásait. Megértő egyházi vezetőket, akik lelkükön viselték a „hajdani” felekezeti oktatást és láttak reményt az újraindulásban, „gazdaként” jelentős részt vállalva az elvégzett munkálatok anyagi lehetőségeinek előteremtésében. Nádas Gabriellát, aki által szervezett és rendszeresen érkező amerikai magyarjaink anyagi támogatása, nemcsak diákjainknak jelentett bentlakási és ez által tanulhatási lehetőséget, hanem hozzájárultak a visszaszolgáltatott, de lelakott ingatlanok felújításához. Végül, de nem utolsó sorban Anyaországunkat, mely közalapítványain keresztül jelentős mértékben segítette megújulásunkat.
Meggyőződésem, hogy iskolánk, mint egy átalakított, feljavított működő rendszer (engedélyezett étkezde, bentlakás és épület) önfenntartó lenne és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan jelentős központja a szórványban élő, de ott beolvadásra ítélt magyar diákok iskoláztatásának, nemzettudatuk megtartása és fejlesztése érdekében, valamint a Határtalanul program résztvevői számára kiemelkedő bázispont lehetne.